Ökumenikus beszédem 2026:
A békesség köteléke Ef 4,3 és Jn 14,27-31
Krisztusban kedves testéreim!
A mai nap mottója a „békesség köteléke” Az Efezusi levél 4.3-ból: „Igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.”
Ehhez a mondathoz választották az imahét szerkesztői János evangéliumából Jézus búcsúbeszédének azon részét, mely arról szól, hogy Jézus mondja: békességet hagyok rátok.
Kedves testvérek!
Fölkent engem! - ezt a címet adtam a mai beszédnek.
Urunk Jézus már Szűz Mária méhében fölkent aza Krisztus, héberül Messiás volt. Mégis akkor adta nekünk ünnepélyesen a tudomásunkra a Mennyei Atya, amikor János megkereszteli Jézust a Jordán folyóban. Jézus ezzel pedig vállalja a sorsközösséget a bűnös emberiséggel. Ez a sorsközösség végsoron majd a szenvedést és a kereszthalált jelenti.
„Ezért az Úr maga ad majd nektek jelet. Íme, a szűz fogan, és fiút szül, s nevét Emmánuelnek fogja hívni” – mondta Izajás próféta (7,14). Máté evangélista szintén idézte Izajás prófétát, evangéliuma első fejezetének 23. versében: Emmánuelnek fogják hívni. Velünk az Isten! - Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: ,,Íme, a szűz méhében fogan és fiút szül, és a nevét Emmánuelnek fogják hívni.’’
Az Emmánuel szónak nagy üzenete van: az Isten velünk van, akárhol és akárkik is vagyunk.