Ökumenikus beszédem 2026:
A békesség köteléke Ef 4,3 és Jn 14,27-31
Krisztusban kedves testéreim!
A mai nap mottója a „békesség köteléke” Az Efezusi levél 4.3-ból: „Igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.”
Ehhez a mondathoz választották az imahét szerkesztői János evangéliumából Jézus búcsúbeszédének azon részét, mely arról szól, hogy Jézus mondja: békességet hagyok rátok.
Emberi kapcsolatainkban a legerősebb szó a szövetség, mint például a házassági szövetség, mely egy életre szól. Eggyel kisebb kifejezés a szerződés, amely ugye módosítható, felmondható. És még kisebb kifejezés a kötelék. Használjuk, amikor egy tucat hajó kötelékben közlekedik, vagy repülőgép bemutatón kötelékben repülnek a gépek, majd a feladat után máris bontják a köteléket, és mindegyik halad a maga útján.
Vajon csak erről lenne szó? Amíg nem teljesítettük az előírt feladatot, a békesség kötelékében élünk, aztán mindenki a maga útján?
Mert például ilyen volt a kora középkorban a frankok és angolszászok viszonya, a mai Franciaország és Anglia háborúi. Háború, véres háború. Békekötés gyerekcserével, amikor a királyi családok gyerekeit összeházasították. Eltelt után jó 60-70 esztendő, újabb háború, újabb gyerekcsere, házasítás. Ez lezajlott 3-szor is a történelemben. mintha ma is így történne. Egy Európában élünk. keresztény gyökerekkel rendelkezünk, egy kötelékben, egy felé haladunk, de aztán gazdasági nyereségvágyból valaki ki akar szállni a kötelékből, jön a testvérháború, és a szövetségekből való kilépéssel való fenyegetés stb. Jó ez így? Remélem mindenki azt mondja rá, hogy nem.
Szent János apostol evangélista hosszan, részletesen leírja Jézusnak az utolsó vacsorán mondott tanítását, ami az ő búcsúbeszéde.
Amit ebből ma felolvastunk, annak alaptémája a békesség: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek” – mondja Jézus. A későbbiekben a béke, mint ajándék többször is megjelenik, a feltámadt Jézus köszönti így tanítványait: SHALOM! „Békesség nektek!”
Jézus egyértelműen megkülönbözteti az általa adott és az Atyától származó békességet attól a törékeny békétől, amit a világ nyújt.
Nehogy félreértés legyen, nem mai példát mondok, pedig tehetném: megtámadott, védekező, vagy agresszor, vagy fenyegető kijelentések sora. Visszanyúlok Jézus korába. Történelmi ismereteinkből talán még emlékezünk rá: hogy a Római Birodalomban erőszakkal, katonai erővel igyekeztek fenntartani a békét, a lázadó mozgalmakat a lehető leggyorsabban letörték. A katonai fellépés és megtorlás sokszor túlzó volt, hogy elvegyék a kedvet a további lázadásoktól. Így történt például a Hannibál féle rabszolgafelkelés után, amikor a rabszolgák ezreit feszítették keresztre a Rómából Nápoly felé vezető úton.
Jézus nem ilyen nyugalmat és nem ilyen békét ad az embereknek és a nemzeteknek. Az ő békéje nem a hatalomgyakorlók által az elnyomottakra kényszerített ideiglenes nyugalom. Ez a nagyhatalmak eszköze, melyet Magyarországra kényszerítettek a Trianoni békaszerződéskor, országunk több, mint felének elvesztésével. Jézus békéjének alapja az emberek közti egyenlőség és az igazságosság. A krisztusi béke az öröm forrása.
De hét nézzünk csak körül! Milyen légkör uralkodik a környezetemben? Kis emberként én képes vagyok-e akár valamicskével is hozzájárulni a béke építéséhez a családomban, a munkahelyemen és az egyházi közösségemben?
Az evangéliumok figyelmes olvasása megláttatja velünk, hogy az igazi béke Krisztus győzelmének jele. Ott van békés állapot, ahol Jézus győz. A meggyógyított betegeknek azt mondja, hogy menjenek békével. Tehát a béke annak a jele, hogy Jézus győzött a testi betegség felett. Amikor megbocsátja a bűnöket, akkor szintén békével küldi el a megtérőket. A béke tehát itt is győzelem, diadal a bűn felett. Nálunk katolikusoknál a szentgyónás végén papként én ezzel bocsátom el a megtérőt: „Isten megbocsátotta bűneidet, menj békével.”
Ebben az esetben is Krisztus győzelmét jelzi a béke. Az sem véletlen, hogy a feltámadt Jézus így köszönti tanítványait: Shalom! „Békesség nektek!” A béke a halálon győzedelmeskedő Krisztus jele. A krisztusi békében való részesedés számomra annak a jele, hogy nem a rossz és a bűn, hanem Jézus győz a szívemben.
„Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek.” Jézusnak eme kijelentése az utolsó vacsorán hangzott el. Amit a következő órákban, napokban megtapasztalnak az apostolok, az békének egyáltalán nem nevezhető. Katonák vonulása az Olajfák hegyére, Jézus erőszakos elfogása és elhurcolása, többszöri kihallgatása, bántalmazása és elítélése, aligha békés hangulatban történt.
De akkor Jézus miért beszél a békéről? Szavaival előrevetíti feltámadását, győzelmét a halál felett. Azért, mert az emberi gyűlölet tombolásának napjai után a Feltámadott elhozza a békességet.
Egy nagy, híres középkori szent, Páduai Szent Antal életrajzában is arról olvashatunk, hogy Észak-Olaszország, ahol prédikált, sok viszály és békétlenség színhelye volt. Igehirdetőként arra törekedett, hogy rávezesse az embereket arra, hogy a lelki békéjük érdekében fontos békében élniük Istennel és embertársaikkal. Így sok viszályt megszüntetett, házastársakat békített ki egymással, családi viszályokat simított el. Egyik ránk maradt prédikációjában ezt írja: „A lélek országa akkor fog állani, ha önmagában nincs megosztva, vagyis ha a lélek bennünk az úr és nem a test.” A béke megvalósulásának fontos követelménye ez, hogy a lélek legyen bennünk az Úr.
Igaz, mi gyakran a másik ember megváltoztatásával szeretnénk megtartani, vagy visszaszerezni a lelki békénket. Arra vágyunk, hogy mások minél hamarabb változzanak meg körülöttünk és így türelmetlenkedve könnyen túlzásba, esünk. Hány férj és feleség aggódik és bosszankodik, mert azt akarja, hogy házastársának végre ne legyen ez vagy az a hibája. A szülő, a nevelő szeretné, hogy ha a gyerek gyorsan levetkőzné berögzült, rossz szokásait.
A mai nap, mint esperes, a az Újpesti Clarisseumban jártam. A szalézi szerzetesek néhány hónapja kapták vissza, akkor költözött ki az utolsó lány is a máig lány nevelő-javító intézetből. Zoltán atya megmutatta az ún. dühöngő szobát… Jártam már fogdában, börtönben is pl. gyóntatni. De viszont most láttam először a javító-nevelő intézeti dühöngő szobát. Nincs benne semmi mozdítható, nincs benne semi, ami kemény, vagy éles. A falak, az ágy, minden vastag burkolat, a vastag műbőr, alatta gondolom az erős habszivacs. A padló is gumi. Speciális wc-mosdó. Itt nincs szekrény, villanykapcsoló, konnektor sem, kívülről kapcsolták a villanyt. Vajon akkor is bekerült ide lány, amikor a nevelő már túl fáradt volt ahhoz, hogy foglalkozzon vele, vagy csak a végső esetben?
Tényleg a nevelő csak a végletese esetben zárta be oda a tinédzser lányt, amíg le nem nyugszik, béke nem lesz szívében? De ettől béke lett a szívében?
Túlságosan gyors, és látványos változásokat szeretnénk. És hogyha ez nem következik be, akkor elveszítjük a lelki békénket. Pedig, ha Isten türelemmel van irántunk, és embertársaink iránt, akkor számunkra is fontos ez türelem. Isten türelemmel várja a megfelelő pillanatot arra, hogy változzunk. Mi legtöbbször Istennél is jobban szeretnék sietni. Pedig nagy szükségünk van arra, hogy a Lélek uralkodjék bennünk. Ez a türelem, a léleknek biztosított elsőbbség egy benső megtisztuláshoz vezet. Ha a türelem segítségével megőrizzük a lelki békénket, akkor világosabban fogjuk látni, azt, hogy mi is a tennivalónk azt, hogy kinek is kell valójában változnia.
Az igazi béke a Szentlélek ajándéka. Az a béke, amely nélkülözi a keresztet, nem Jézus békéje. Csak az Úr adhatja meg nekünk a békét a viszontagságok közepette.
Az előző római pápa, Ferenc pápa azt mondta nemrégen:
„Jézus békéje nem azonos azzal, amit a világ nyújt. A világ viszontagságok nélküli békét kínál nekünk, mesterséges békét, amely a nyugalomra egyszerűsíthető le. Olyan béke ez, amely csak a saját dolgait nézi, saját biztonságát, nem hiányzik neki semmi: egy kicsit olyan, mint a dúsgazdag békéje; olyan nyugalom, amely bezár, nem látunk túl rajta. A világ érzéstelenítővel tanítja nekünk a béke útját. Elandalít, hogy ne lássuk az élet másik valóságát, a keresztet.”
Urunk Jézus, miután odaajándékozta békéjét a tanítványoknak, az Olajfák kertjében szenvedett, és mindent az Atya akaratába ajánlott. Szenvedett, de ott volt neki Isten vigasztalása – Az evangélium elbeszéli: megjelent egy angyal, hogy vigasztalja őt. Isten békéje az igazi béke, amely az élet valóságát érinti, nem tagadja meg az életet: ilyen az élet. Ott van a szenvedés, ott vannak a betegek, van sok rossz dolog, háborúk, forradalmak, agresszió, de a belülről jövő béke, mely ajándék, nem vész el. Fölvéve a keresztet és a szenvedést, mindannyain előre megyünk. A kereszt nélküli béke nem Jézus békéje: megvásárolható béke. Mi is elő tudjuk állítani, ám nem tartós, hamar véget ér, láthatjuk az emberiség történelméből.
Vajon hogyan működik ez a béke nem a nagyvilágban, hanem a személyes kapcsolatainkban?
Amikor valaki feldühödik, elveszíti a békéjét. Ha nyugtalankodik a szívem, az azért van, mert nem vagyok nyitott Jézus békéjére, nem vagyok képes úgy élni az életet, ahogy jön, a keresztekkel és a fájdalmakkal együtt. Képesnek kell lennünk azonban arra, hogy kérjük az Úrtól az Ő békéjét. Sok viszontagságon át kell belépnünk Isten országába.
Tegnapi nap Solymár Péter evangélikus lelkész például hozta, az idei ökumenikus hét szerzői, az örmények, amikor a béke jelét edják egymásnak, mindenki átöleli a közelében lévőket. Nos ez nem csak örmény példa. Így láttam utazásaim során sok Dél-Olasz templomban, Dél-Amerikában is. De a hűvösnek gondolt Észak-Európai országokban, Angliában, Németországban sem tudtam csak úgy elbújni a misén. Amikor az utolsó padban ületem egy hétköznapi misén, akkor is távolról, előrről is odajöttek kezet fogni, békét nyújtani. És nem tudtam gyorsan kijönni a templomból a végén, mert már ott álltak az ajtóban és invitáltak, beszélgettek velem.
Miért nincs így Magyarországon? A kommunizmusban titkolni kellett a hitet. Ma meg nagy társadalmi megosztottság van. Nagyban megy a másik lejártatása a negatív kampány. És hidd el, ez tudatalattian beszüremkedik még a templomi és a családi életbe is. Közöny, a másik elutasítása a másság el nem fogadása a következménye. Néhány éve voltak a legutóbbi az osztrák választások. Egy ismerőm pont kint járt a kampány hajrájában Bécsben., ahol barátja volt a pincér. Amint várakozott a kávéra, észrevette, hogy az egyik felszolgálón szoci kitűző van, a másikon néppárté, a harmadikon a radikális párté, a negyediken a szélsőjobbé. megkérdezte, nem féltek, hogy látják, kire fogtok szavazni? A válsz az, hogy nem, ez természetes.
Amikor kezet fogunk egymással, a béke jelével, amikor köszönünk, az tényleges békért jelent, a másik elfogadását, vagy legszívesebben a pokol tornácáig küldenénk el őt?
Én személy szerint örülök, hogy az Úristen úgy adta, hogy legyen evangélikus baptista stb. keresztény, akik tükröt tartanak elém. Ugyanúgy örülnöm kellen, hogy van több nézet, párt a világban, akik tükröt tartank. Valós tükör, görbe tükör, vagy homályos? Ki-ki döntse el. a saját szemszögéből milyennek látja.
Hogyan foglalhatnám össze a béke útját?
A keresztény ember élete a meg nem értések, a széthúzások, a világ üldözései az egyik oldal, és Isten vigasztalásai a másik oldal, ezek közötti úton vezet. Az Úr nyissa fel a szemünket, hogy valóban megértsük, milyen ez a béke, amelyet a Szentlélekkel ajándékoz nekünk. Úgy legyen! Ámen!