Evangélium

Liturgikus Igenaptár:
http://bences.hu/liturgikus_igenaptar

Barsi Balázs OFM elmélkedéseinek megnyitása:
http://www.barsibalazs.hu/index.php?option=com_wrapper&view=wrapper&Item...

2025. december 31. – Szerda (Jn 1,1-18)
Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én.” Hiszen mi mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki. Jn 1,1-18

Elmélkedés

Az év utolsó napja nem csupán egy naptári fordulópont, hanem lelki mérföldkő is. E napon megállunk, visszatekintünk, és átgondoljuk, hogy mi minden történt velünk az elmúlt esztendőben. A karácsonyi időszak különösen is alkalmas arra, hogy lassítsunk, s ne csupán felsoroljuk, hanem szívből megköszönjük Istennek, amit kaptunk, de azt is, amit elvett tőlünk.

Sok minden történt körülöttünk és bennünk az év során: öröm és bánat, egészség és betegség, új élet és végső búcsú, sikerek és kudarcok, nehéz beszélgetések, váratlan fordulatok. Talán elhangzottak részünkről olyan szavak, amelyekkel mély sebet ejtettünk valakin vagy éppen begyógyították valaki régóta hordozott sebét. Talán hozzánk is intéztek olyan szavakat, amelyek megsebeztek minket, vagy amelyek gyógyírként hatottak a mi sebeinkre. Ha most kicsit elcsendesedünk, észrevehetjük, hogy Isten ott volt ezekben a szavakban is, amit mondtunk, s amit nekünk mondtak. Van miért bocsánatot kérnünk és van miért hálát adnunk.

Ma este nemcsak véget ér az esztendő, hanem új lehetőség is kezdődik számunkra. A hálaadásból fakad a remény, hogy Isten, aki eddig hordozott minket és gondunkat viselte, továbbra is kísér minket életutunkon. Aki értelmet adott a múltnak, az a jövőt is meg tudja áldani. Adjunk tehát hálát ne csak a sikerekért és az eredményekért, hanem Isten hűségéért, amely túlmutat az időn, a napokon és az éveken. Isten az örökkévalóságba hív minket.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk! Az év utolsó napján szívünk tele van hálaadással. Köszönjük az örömöket, amelyekkel megajándékoztál minket, a próbatételeket, amelyek erősebbé tettek bennünket, és a kegyelmet, amely minden nap kísért minket. Köszönjük a csendet, amelyben meghallhattunk téged, és köszönjük a szavakat, amelyek által szándékaidat közölted velünk. Bocsásd meg, amit elmulasztottunk, és add, hogy a jövő évben nyitottabb szívvel, élőbb hittel, és több szeretettel kövessünk téged! Legyen áldott a neved, mert te vagy a kezdet és a vég, te vagy a múlt, a jelen és a jövő, te vagy az örökkévalóság!